Cég- és álláshirdetés vészjelzések

Tegnap belefutottam egy álláshirdetésbe, amitől kirázott a hideg.

Az úgynevezett „juttatás”?

„A szabadságodat megvásárolhatod vagy eladhatod!”

Legyünk őszinték: a szabadság napok eladása nem választási lehetőség – ez egy mentőöv azoknak a dolgozóknak, akik már a számláikat sem tudják kifizetni. A szabadságukat eladó munkavállalók 68%-a lakbérre, élelmiszerre vagy adósság törlesztésére fordítja a pénzt – nem luxuskiadásokra , ez nem előny. Ez egy szegénységi felár, amit rugalmasságnak álcáznak.

A rugalmasság illúziója

Elsőre a „megvehető/eladható szabadság” win-win helyzetnek tűnik a munka-magánélet egyensúly szempontjából. De ha egy kicsit mélyebbre ásunk, megmutatja magát a valóság:

• Valószínűleg a szabadnapodon is dolgoznod kell.

• „Csak ez a hívás, csak ez a sürgős e-mail, csak még egy rövid megbeszélés…”

• A szabadság délibáb, és hirtelen logikusnak tűnik inkább eladni azt az időt.

Ez nem rugalmasság – ez egy burkolt zsarolás. Ha valaki ennyire túlterhelt és alulfizetett, akkor ami juttatásnak látszik, valójában csak egy sebtapasz a rendszerszintű alulfizetésre.

A „fel nem használt” szabadság valódi ára

Emlékszel azokra a szabadság napokra, amiket sosem tudsz kivenni, mert a munka mennyisége nem engedi?

Az év végén talán örülsz egy kis plusz bevételnek, de ami valójában történik:

• A pihenésed költsége átkerül a cégtől a közegészségügyre.

• Előbb-utóbb kiégsz, vagy a tested feladja.

• A betegszabadság (ha egyáltalán van) már a te problémád, amit közpénzből (ha elérhető) vagy a saját zsebedből kell finanszíroznod.

Ez a túlmunka normalizálásának rejtett ára. Így mossa le magáról a cég a felelősséget a te jólétedért.

Az emberi oldal "valutája"

És itt még nincs vége.

Ezek a „juttatások” alkudozási eszközzé válnak, amikor alapvető rugalmasságot kérsz – például otthoni munkát, ha beteg a gyereked.

Az emberi oldalad hirtelen csak egy plusz bevétel a mérlegen.

A szabadság eladása: A rendszerszintű alulfizetés jele

Legyünk komolyak:

• A szabadság eladása nem választás kérdése, hanem végső menedék.

• Ha választanod kell a kiégés vagy a kilakoltatás között, az nem juttatás – az egy romlott rendszer tünete.

Ne normalizáljuk a túlórát!

Legyünk ennél jobbak!

Ne normalizáld a túlórát, és ne hajolj meg minden „juttatás” előtt. Ha felülről nem változik semmi, akkor változtassunk alulról!

Egy mentorom egyszer ezt mondta: „Ha a cég nem tudja a fizetést a munkamennyiséghez igazítani, akkor te igazítsd a munkamennyiséget a fizetéshez!”

Ne hagyd, hogy a HR-es csomagolás megtévesszen.

Ha egy cég „juttatásai” arra kényszerítenek, hogy elárverezd a pihenőidőd csak azért, hogy felszínen maradj, az nem rugalmasság – az a sebezhetőségedből húz hasznot.

Komolyan. Követeljünk többet – magunktól és a munka jövőjétől is!