vagy/vagy

Akik hozzám hasonlóan imádták a filozófiát a gimiben, valószínűleg találkoztak már azzal a bizonyos könyvvel, amelyre a fenti cím is utal. Akkoriban talán annyi jött le belőle, hogy vannak emberek, akik csak a mának élnek, keresik az élvezeteket, azt nézik, mi esik jól itt és most, míg mások értékek mentén élnek, hosszú távra terveznek, célokat tűznek ki. De ez a sztori ennél azért jóval mélyebb...

Sokkal inkább a döntésekről szól. Pontosabban a döntések hiányáról. Meg a kreativitásról, de itt nem az alkotói értelemben vett kreativitásról beszélünk, hanem inkább abban az értelemben, ahogyan magunkat alkotjuk. A döntéseinken keresztül formáljuk, hogy kik vagyunk és kik akarunk lenni. Már a gimi óta gyakran mondogatom, hogy „Az életed nem más, mint a döntéseid sorozata.” Ki gondolta volna, hogy titokban már gimis korom óta ezisztencialista vagyok?

Na de a döntések ugye ritkán járnak felelősség nélkül. Nem mondhatjuk azt, hogy „nem volt más választásom”. Mert mindig van. És a döntéseknek van egy további járulékos vesztesége, amit úgy hívunk, hogy megbánás. Bármelyik opciót is választod, az összes többi lehetőség innentől kezdve lemondás. Ez egyszerre ad szabadságot, és okoz bizonytalanságot. Kierkegaard azt mondta: „A szorongás a szabadság szédülete.” Tehát a döntéssel járó felelősség mindig hoz magával egy belső bizonytalanságot. Mert ott motoszkál a fejünkben a soha el nem kopó kérdés, hogy: „Mi lett volna, ha…”

És hogy miért fontos ez most? Mert sok dermedt embert látok. Olyan időket élünk (még mindig / ismét), amikor minden bizonytalan. És ha bizonytalanságról beszélünk, gyakran halljuk azt, hogy: „a bizonytalanságban jól kell tudni navigálni.”

De mit is jelent a „navigálás”? Gyors irányváltásokat. Folyamatos döntéshozatalt. És ehhez képest mit látok most akár vezetői szinteken is? Várakozást. Hogy „legyen megint minden úgy mint régen”, hogy a dolgok „majd maguktól megoldódnak”.

Pedig van egy elég komoly kockázata annak, ha nem döntünk. Ahogy Kierkegaard is írta, ha elkerüljük a döntést, akkor „a bennünk élő sötét erők döntenek.” A félelmeink, a szorongásaink, a kényelmesség, a lustaság, az irigység vagy az örök klasszikus: „nem volt más választásom”. Ezek fogják átvenni az irányítást és életünk nem lesz több, mint egy mentőcsónak a viharos tengeren. Hívhatjuk ezt is "navigálásnak" de valójában nem több mint túlélés, pontosabban sodródás.

De tudod mi a legjobb az egészben? Hogy nem kell ezt ennyire túlpörögni. Mert a megbánás úgyis jön. A kérdés az, hogy mit bánnánk meg szívesebben? Azt, amit mi döntöttünk, vagy azt, amit rábíztunk a bennünk élő sötét erőkre?

Tudom, kicsit filozofikusra sikerült. De lehet, hogy pont erre van most szükséged. :)

És ha van egy olyan lépés, amit már ma megtehetnél, hogy elindulj saját magad újraalkotása irányába, akkor térj vissza az előző bekezdéshez és olvasd újra!